Az adattárház betöltésének naplózásakor naplót vezetünk a betöltés során keletkezett minden egyes eseményről. Felírjuk, hogy mikor indult egy folyamat, mikor állt le, mennyi ideig futott, milyen eredménnyel fejeződött be, hány rekordot olvasott be, stb.

 Tesszük mindezt azért hogy,

A derived column taszk egy szinkron transzformációt megvalósító egység, így definíció szerint a taszk részfeladatokra történő bontásával nem tudunk párhuzamosítani, hiszen nem fog létrejönni új execution tree, és így minden egy szálon fog futni továbbra is. Na ez így bonyolult, úgyhogy inkább mutatok egy példát.

Tegyük fel, hogy adattárházat töltünk, és minden egyes adattárházba érkező sorthoz hozzáfűzünk két oszlopot. Az egyik tartalmazza, hogy melyik betöltéssel került be a rekord, a másik tartalmazza, hogy melyik forrásrendszerből érkezetett a rekord.

Definíció szerint nem érdemes két taszkban hozzáadni a bejövő rekordokhoz ezen azonosítókat, mert az SSIS nem párhuzamosan, hanem sorosan fogja őket végrehajtani. Ez igaz is. De az SQLCat-osok felfigyeltek arra, hogy egy Execution tree-n belül az SSIS képes egy execution tree-hez több puffert (max 5-öt forrásonként) is allokálni, így végső soron a szinkron transzformációk bontásával egy execution tree-n belül is lehet párhuzamosítani.

Ha tehát az alábbi derived column taszkot

Felbontjuk 4-5 derived column taszkra,

Akkor jelentősen, esetenként felére csökkenthető a betöltés időszükséglete. Érdekes.

Akiket érdekelnek a részletek az olvassa el az Increasing Throughput of Pipelines by Splitting Synchronous Transformations into Multiple Tasks című cikket. (De nem árt, ha előtte utánanéz az SSIS architektúrájának)